Melyek lehetnek a pszichoszomatikus betegségek hátterében álló pszichés tényezők?

A pszichoszomatikus betegségek hátterében legtöbbször a stresszel való megküzdés nehézsége vagy éppen sikertelensége áll. Amikor belekerülünk egy stresszes élethelyzetbe, akkor a ránk nehezedő stressz mértéke különböző lehet. Ezt a szintet befolyásolja, hogy a stresszhelyzet egyszeri vagy ismétlődik, az adott stresszt mennyire érezzük kontrollálhatónak, illetve, hogy a szituáció következményei mennyire előrejelezhetőek. Amikor ezeket a tényezőket felmérjük és értékeljük, akkor a saját eszköztárunkból kiválasztjuk a legmegfelelőbb, vagy az általunk legmegfelelőbbnek gondolt megoldást. E technikák között akadnak jól megválasztott, megfelelőbb stratégiák, amelyek leginkább az aktuális helyzethez való alkalmazkodást szolgálják, de vannak, amelyek kevésbé segítik az adaptációt. Ez utóbbiak több hátránnyal is járhatnak. Abban az esetben, ha valakinek ez a stresszkezelési képessége nehezített, akkor inkább a kevésbé jól megválasztott, vagy kevésbé az alkalmazkodást szolgáló megoldási stratégiák közül választ. Stresszhelyzetben az agyban található hipotalamusz és az agyalapi mirigy egy jelzést küld a mellékvesekéregnek, ami meghatározott hormonok felszabadításával a belső szerveinket behálózó vegetatív idegrendszerünket mozgósítja, vagyis a testünk is felkészül a szituáció kezelésére. A vegetatív idegrendszer aktivizálódása kihat a szívműködésünkre, megfeszíti az izmainkat, illetve például a légzésünket is felgyorsítja vagy rendszertelenné teszi. Amikor a kevésbé jó alkalmazkodást szolgáló megoldásokat választjuk egy stresszhelyzetben, akkor az egész testünket bejáró stresszreakció lassabban enyhül. Amennyiben ehhez további előnytelen  stratégiák társulnak (például sokáig rágódunk egy adott problémán), az hosszabb távon tarthatja fenn, illetve akár növelheti is a szorongásszintet, ami a testben is tartósabb tüneteket idézhet elő.

Mit tudnak tenni a kismedencei fájdalom szindrómás betegek a hatékonyabb stresszkezelés, a tünetek hatékonyabb kezelése érdekében?

Első körben a stresszcsökkentésre érdemes fókuszálni, hiszen ugyanúgy ahogy a pszichoszomatikus kórképeknél általában, a CPPS esetében is a stresszkezelési képesség csökkent mértéke figyelhető meg. Ha olyan helyzetbe kerülünk, ami valamilyen reakciót vár tőlünk, akkor az aktuálisan felmerülő gondolataink, vagyis a helyzet értékelése határozza meg, hogy milyen érzéseink keletkeznek, és hogy a megoldási stratégiák közül melyiket fogjuk kiválasztani. Ilyen szituáció lehet például, ha állunk a buszmegállóban, és szeretnénk eljutni valahova, viszont az éppen érkező busz tele van. Egy viszonylag semleges helyzetben arra gondolhatunk, hogy bár rengetegen vannak, de a következő csomópontnál úgyis csomóan leszállnak, vagy például, hogy talán van klíma a buszon, és az utazás így kevésbé lesz kellemetlen. Ezek semleges gondolatok, talán akár pozitívak is. Ilyenkor úgy döntünk, hogy felszállunk a buszra, vagy „legrosszabb esetben” megvárjuk a következő buszt. Amennyiben azonban döntéskényszer elé állítva gondolkodásunk eltorzul vagy a valósághoz kevésbé közelít, és túlzottan pesszimistán értékeljük a helyzetet, akkor a tömött busz láttán úgy érvelhetünk, hogy nagyon meleg lesz az utastérben, össze fognak nyomni, rosszul leszünk, pánikolni fogunk, valami baj fog történni. Ezeket a képzeteket katasztrofizáló gondolatoknak nevezzük. Az ilyen képzetek általában megalapozatlanul valamilyen szélsőségesen kedvezőtlen jövőbeli eseményt vetítenek előre, és így negatív érzelmeket, áttételesen pedig testi tüneteket (izomfeszülés, torokszorító érzés, mellkasi diszkomfort stb.) idéznek elő. A katasztrofizáló gondolatok végül általában elkerülő viselkedéshez vezetnek (nem szállunk fel a buszra), amely rendszeressé válva csak növeli a szorongást és – csakúgy, mint a CPPS esetében – krónikus testi (szomatikus) panaszokat okoz. Ezt a hatást csak súlyosbítja például, ha otthon tovább rágódunk az eseten.

Mind ezek ismeretében hogyan tud segíteni a pszichológus a pszichoszomatikus betegségek illetve a kismedencei fájdalom szindróma esetén?

A munka során kiemelendő a stresszkezelés, és a katasztrofizáló gondolatok jelentősége. Ez utóbbi képzetek kényszeredett, rendszerszerű megjelenését kognitív viselkedésterápia segíthet megszűntetni. Ez a megközelítés a stresszhelyzetek elemzésével és értékelésével segít reálisabb vagy semlegesebb mederbe terelni az aggasztó gondolatokat, és így meggátolja a negatív testérzetek közvetett jelentkezését. Amennyiben már megjelentek, a krónikus kismedencei fájdalom szindróma keretében fellépő kismedencei fájdalmat, vizeletürítési nehézségeket vagy a szexuális élet zavarait például egyes relaxációs technikák is enyhíthetik. A vegetatív idegrendszer a prosztatát (dülmirigyet) is behálózza, vagyis amikor stresszelünk, e szerv izmai is összehúzódnak. Ez az a folyamat, amely a krónikus kismedencei fájdalom szindróma egyik legtipikusabb tünetét képező fájdalmat eredményezi. Az említett válaszreakció ráadásul a húgycső hátsó falát is érinti, és a vizeletürítési nehézségekkel így hozható összefüggésbe a mechanizmus. A légzést bizonyos egyénileg is alkalmazható relaxációs technikákkal például kontrollálni lehet, amivel a stressz okozta izomfeszülés és a kapcsolódó tünetek csillapíthatók. Érdemes kiemelni, hogy ilyen stresszkezelő technikákat otthon is ki lehet próbálni. A kikapcsolódást segítő szabadidős elfoglaltságok, a sport, a jóga, de még akár a társasjátékozáshoz és kártyázáshoz hasonló közösségi tevékenységek is hatékonyan enyhíthetik a szorongást.