Ismerjük e a kismedencei fájdalom szindróma okait és kialakulásának mechanizmusát?

A kismedencei fádalom szindróma leggyakoribb eleme a kismedencében jelentkező fájdalom, amely azonban egyéb területekre, például a péniszbe, gáttájékra, combba vagy akár a herébe is kisugározhat. A betegeknél ugyanakkor gyakran más jellegű tünetek – például vizelési panaszok vagy szexuális diszfunkció – is jelentkezhetnek.

Nem egyszerű eset

A panaszok és okok változatossága miatt a szindróma diagnózisa és kezelése egyaránt komoly kihívást jelent. A kiváltó tényezők között szerepelhet egyebek mellett a medencefenék izmainak hibás működése és a fájdalomérzékelés ezzel társuló zavara, különböző pszichológiai és viselkedésbeli tényezők, a prosztatát
érintő vagy idegrendszeri eredetű (neurogén) gyulladásos megbetegedések, bármilyen trauma, vagy akár az immunrendszer rendellenességei is.

Van e hatékony kezelési lehetőség?

Az említett, gyakran egymással is összefüggő faktorok és a tünetek sokszínűsége miatt a CPPS általában multidiszciplináris, vagyis szakmákon átívelő kezelést igényel. A terápiában akár urológus, pszichológus, neurológus és fizioterápiás

szakember együttműködésére is szükség lehet. Ebből a célból született meg az úgynevezett UPOINT rendszer, amely a fölösleges beavatkozások elkerüléséhez kizárólag a páciensnél jelentkező panaszok megszüntetésére fókuszálja a folyamatot.

Az UPOINT egy mozaikszó. Egyes betűi a kezelendő tünetek természetére utalnak, melyek jelentése a következő:

U – urológiai panaszok, melyeket többek között vizeléskönnyítő gyógyszerekkel (pl. prosztataizom-ellazító vagy prosztatakisebbítő gyógyszerek) lehet megszüntetni
P – pszichológiai eredetű tünetek, melyek pszichoterápia mellett szerotonin- vagy noradrenalin-visszavétel gátló antidepresszánsok alkalmazását igényelhetik
O – organospecifikus tünetek: a prosztatát vagy a hólyagot érintő organospecifikus (szervspecifikus) panaszok. A pollenkivonatot tartalmazó növényi gyógyszerek vagy a kvercetin például csillapítják a gyulladásból adódó fájdalmat, csökkentik a prosztata duzzanatát, csökkentik a vizeletürítési panaszokat.
I – infekcióra vagyis fertőzésre utaló tünetek, melyek fellépésekor kezdetben antibiotikum alkalmazása is szóba jöhet
N – neurogén gyulladás esetén az idegfájdalmakat csökkentő akupunktúra vagy ingerkezelések alkalmazása is indokolt lehet.
T – tenderness (vagyis érzékenység) a vázizomzat és medencefenék fokozott feszültsége, amely gyakran oxigénhiányhoz vezet. Itt a legfontosabb az izmok normális működésének visszaállítása, oxigenizálása. Ezen a téren nagy szerepe lehet a gyógytornászoknak és fizioterápiás szakembereknek, akik segítik az izmok ellazulását.

A kezelés tehát igen komplex. Mivel a szindróma hosszú idő alatt alakul ki, a gyógyulás is sokáig tart. E periódus alatt a tünetek visszatérhetnek, erősségük hullámozhat.

.

Mit tudnak tenni a betegek saját gyógyulásuk érdekében?

A siker érdekében elengedhetetlen, hogy a beteg szorosan együttműködjön a szakemberekkel. A pszichoszomatikus tünetek megszüntetéséhez általában a betegnek az életmódján is nagy mértékben változtatnia kell. Fontos, hogy amennyire lehet, kerülje a szorongást, stresszt okozó helyzeteket, a sok ülés helyett folytasson aktívabb életmódot (például ússzon), az étrendje megfelelő legyen, és amikor csak tud kikapcsolódjon.

Akár családban, akár munkahelyen, akár egyéb területen bekövetkezhetnek olyan életbeni változások, amelyek újra felerősíthetik a panaszokat. Ezek a tényezők kedvezőtlenül befolyásolhatják például a medencefenék vagy a prosztata izmainak működését vagy akár a kismedencei keringést is. Kulcsfontosságú, hogy a beteg felismerje a stresszfaktorokat, és akár pszichológus bevonásával semlegesítse vagy legalább enyhítse a hatásukat.